Látszólag nem egy különös leosztás, egy részjáték. Legfeljebb 4-5 IMP-t lehet szerezni egy ilyen partin.
Kelet üt a treff királlyal és a dámával folytatja, majd a pikk dámát hívja. Ezzel szinte minden lényeges információhoz hozzájutottunk. Nyugatnál van a két fekete ász, az összes többi (lényeges) figura Keletnél. Már csak a felvevőjátékot kell megtervezni, kiválasztani a legjobb esélyű játékot.
Az adu impasszt nincs értelme megadni, a király biztosan Keletnél lesz. Két-három féle játékot is választhatunk. Megpróbálhatjuk felmagasítani a kőr színt vagy a pikket. De felmerül a keresztlopás lehetősége is. Mindkét tervnek vannak buktatói. Lehet kedvezőtlen valamelyik nemes szín elosztása, a keresztlopást pedig az adu tízes helyzete veszélyezteti, ha felül tudnak lopni.
A pikk dámára rátesszük a királyt, amit Nyugat megüti az ásszal és pikket hív. Ezt ellopjuk, és a keresztlopást választjuk. Ha Keletnek hármas kőrje van, a negyedik kőr lehívására nem tud mit tenni. Ha belop az adu királlyal, az utolsó kőrt magasan tudjuk lopni, ha pedig nem lop be, az egyik asztali kis aduval lopni tudunk, majd pikket tudunk lopni az adu ásszal, és az utolsó kőrt az adu bubival lopjuk. Nem adunk ki csak egy adut. Jó lehetőség kínálkozik, hogy a pikket és a kőrt úgy tudjuk lopni, hogy az ellenfél nem tud felüllopni.
Treffet lopunk az asztalon, lehívjuk a kőr dámát és pikket lopunk. Eddig minden rendben. Lehívjuk a két magas kőrt és kőr lopásra készülünk. Amikor a negyedik kőrbe Kelet kőrt tesz, ki tudjuk számolni a lapját. Keletnek volt öt treffje (licitálta a színt), láttunk nála négy kőrt és három pikket. Tehát egyetlen kárója lehet. Belopunk az adu bubival, amibe Nyugat kis kárót tesz. Tehát Nyugat lapja, három pikk, három kőr, négy káró és három treff, a káró király pedig biztosan Keletnél van. Egyszerű a megoldás, a káró ászba be kell ejteni a szingli királyt, és csak az adu tízest kell kiadni. Ezt a játékot választja egy jó játékos. Az ellenfelekben tudatosul, hogy jó lesz vigyázniuk, nem gyenge játékos ellen játszanak. De mi történik, ha más megoldást választunk. Ismerjük a teljes kiosztást. Van egy trükkös lehetőség, amit lehet, hogy nem is feltételeznek rólunk. Meg kell adni a káró impasszt! Miért adunk meg egy biztosan nem ülő impasszt, amikor beejthetnénk a király?
Amikor Kelet üt a királlyal, tudjuk, hogy csak treffet tud hívni, ami tripla sikén. Az asztalon csak két adu van, a kilences és a nyolcas, a felvevő kezében pedig a káró ász és egy magas kőr. Nyugat dubló adu tízesét el lehet fogni a szingli adu ásszal. Belopunk az adu kilencessel. Ha Nyugat ezt felüllopja, akkor magas lesz az asztali nyolcas, ha kis káróval lop be, akkor el tudjuk dobni a kézi kőrt, és az adu ász viszi az utolsó ütést. Így is teljesíteni fogjuk a felvételt. De mit fog szólni az ellenfél, ha teszünk egy megjegyzést, hogy ma megint nincs szerencsénk az impasszokkal. Valószínűleg nem csak a mérkőzés végéig, de még hetekig emlegetni fogja, hogy egy ilyen „pancsernek”, hogy lehet ekkora mázlija. Irigykedve gondol arra, hogy egy kezdő akaratlanul is egy Ottlik könyvbe való fogást visz véghez, míg lehet, hogy ő élete végéig nem találkozik ilyen lehetőséggel.