Kelet üt a káró ász-királlyal, és harmadszor is kárót hív. A felvevő ellopja, lehív három nagy adut, és ha szerencséje van, üt még öt kőrt is. Egy egyszerű impassz? Amikor lehívja a kőr királyt, Kelet a tízest teszi. Lehet hinni Keletnek? Hány kőrje van? Ha kettő, akkor lehet, hogy nála van a dáma-tízes, tehát nem érdemes impasszt adni. Ha viszont szinglije van, akkor Nyugatnak negyedik kőr dámája lesz. Hiába ad a felvevő impasszt, ki kell adni egy kőrt, sőt a felmagasodó ötödik kőrt nem tudja lehívni, mert nem marad átmenet az asztalra. A megoldás, ha a második kőrt kihagyja a felvevő, mindkét kézből kicsit tesz. Erre kiderül a rossz elosztás, a treff ásszal kézbe tud menni, és megadja a dáma elleni impasszt, egyúttal asztalra kerül és a két magas kőrre eldob két treffet. Gondos játékra látszólag teljesíthető a felvétel. De mi történt volna, ha Kelet a harmadik ütésben nem kárót, hanem treffet hívott volna? Az ellenvonal idő előtt kibontott volna egy treff ütést, és ha a felvevő kiad egy kőrt is, akkor megbukja a felvételt. Treff hívásra a felvevőnek más játékmódot kellett volna választania. Ki kell kihagyja a treff hívást. A második treffet megüti az ásszal, majd lop egy treffet. Utána lehív két magas adut, a kőr királlyal kézbe megy, elveszi az ellenfél utolsó aduját, és a kőr impasszal teljesíteni tudja a felvételt.